A nyereg, mint a lovaglás elengedhetetlen alapkelléke, végigkísérte az évezredek során a nagyállattartó ember életét. Eredete talán valahol az eurázsiai sztyeppéken található. Európába valószínű, hogy a népvándorlás korában került. A rómaiak nem használtak nyerget, ők egy puha takarót terítettek a ló hátára. A germánok szégyennek tartották a nyeregben való lovaglást. A nagyállattartás viszont valószínű, hogy igényelt egy olyan eszközt a ló hátára, amelyből könnyedén és hatékonyan el lehetett végezni minden olyan műveletet, amely a félvad ménesek vagy a gulyák igazgatásához szükséges volt. A nyereg mint állattartásban kifejlesztett eszköz, a harcászatban is hatékonynak bizonyult, hiszen embert és állatot kímélő szerepe miatt rendkívüli dinamizmust adott.
Az igények változatossága miatt sokféle nyeregfajta jött létre. A Kárpát-medencében a magyar nyeregként ismert típus lett a legelterjedtebb. Ez egyezéseket mutat a népvándorlás kori sírokban talált nyergekkel a Kárpát-medencében és Ázsiában, de még a ma még Belső-Ázsiában, Mongóliában használtakkal is.
A XVIII. században a Habsburg birodalom megpróbálta rendszeresíteni a hadseregben használt nyergeket. Ennek hatására tömegesen születtek nyeregkészítő műhelyek, amelyek a magyar nyereg többé kevéssé egységesített változatait készítették . Ezek főleg olyan helyeken jöttek létre, ahol az ehhez szükséges faanyag könnyen beszerezhető volt. Így lett a Tisza ártere az egyik legnagyobb nyeregkészítő központ. Itt a legnagyobb és legismertebb nyeregkészítő település Tiszafüred. A füredi nyereg főleg a huszárság körében volt népszerű egész Európában.
A XIX. század második felében az iparosítás a nyeregkészítést is elérte. A hadiiparban a favázas nyergeket felváltották az öntöttvas vázú, egységesített katonai nyergek. Ez a hagyományos nyergesműhelyek tömeges eltűnéséhez vezetett. Gépesített utazás még jobban csökkentette a műhelyek számát. De ne higgyük, hogy ezzel teljesen megszűnt a nyergek iránti igény a világban, hiszen még rengeteg helyen használják a lovat hátasállatként. Például a sportban, a lovastúráktól kezdve, a lovaspólón át, egészen a díjugratásig. De még ma is vannak olyan helyek, ahol az állattartás lovaglás nélkül lehetetlen. A nyerges mesterség a fa hozzáértő megmunkálása mellett magas szintű tudást igényel a bőrművességben is. A mester nem csak elkészíti a nyerget, hanem a javításával és karbantartásásval is foglalkozik. Ezért a nyerges mesterség, habár nem olyan ismert és elterjedt mint több száz évvel ezelőtt, de ma is nélkülözhetetlen és szükséges foglalkozás.
Fotó: Székely Mesterségek Múzeuma, Énlaka.