"Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol a sík mezőt széjjel nyargalják, nézik,
A párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik".

(Balassi Bálint: Egy katonaének, XVI. sz.)

A kopja egy hosszú, lándzsaszerű szúró-fegyver, melyet a XVII. századig, a lőfegyverek elterjedéséig használt a magyar lovasság. Eredete Belső Ázsiába vezet vissza, a honfoglaló magyarok is használták. A csatában elesett harcosok sírjának fejéhez szúrták a földbe. Ennek az emlékét őrzik a fából készült sírjeleink, melyeknek vidékenként különböző elnevezése van: fejfa, gombfa, fűtűl való fa, kopjafa. Ezeket elsősorban református és unitárius temetőinkben láthatjuk, a római katolikus temetőkben hagyományosan keresztet állítanak.
A XVI-XVII. századi török hódoltsági területeken lévő török sírokon is jellemző sírjel volt a halott mellé állított dzsida.
Minden bizonnyal a kopjás temetkezés hagyományát őrzik a sír láb felőli végébe beásott lábfák, lábtól való fák is. Ezek azok a rudak, amin a koporsót a sírhoz viszik régi székely hagyomány szerint. Legrégebbi fából készült sírjeleink a XVIII. századból valók, mivel a fa is múlandó anyag. A kopjafa egyes részeinek elnevezései az emberi testet idézik. A kopjafának van homloka, feje, nyaka, válla, törzse, dereka, lába, talpa.

A fejfafaragás hagyományosan általában az elhunyt rokonsági körébe tartozó faragáshoz értő férfiak dolga volt. Szép hagyományt idéz Gazda József a Mindennek mestere című könyvében: „Úgy vagyunk vele. hogy ez felebaráti kötelesség. Nem kell fizetni érte. Ez a kötelességünk reformátusoknak, hogy ezt meg kell csinálni. (…) A fát a halottas ház adja, ott is szokták faragni. Csak télen, amikor nagyon hideg van, ha nincs olyan hely, ahol lehetne, akkor visszük haza.” A fejfák mintavilágáról ezt olvashatjuk: „Mindig a befejező motívum az, amire nagyon odafigyelünk, hogy kinek állítjuk. Me az határozza meg. Ha egy kontyot faragunk, ott egy nő van eltemetve. Férfiaknak buzogányban végződhetnek, sisakalakban, vagy gömbalakban, mint egy fejrész. Vagy kihegyezve. A nőknek liliom, vagy tulipánt is lehet a befejező motívum.”

A kopjafaállítás hagyománya új helyszíneken is megjelenik, szolgálva a közösséghez tartozás megtartó erejét. Láthatjuk történelmi emlékhelyeinken, ahol 48-as szabadságharcosok, az aradi vértanúk, első- és másadik világháborús-, 56-os hősök áldozata előtt tisztelgünk. Templomkertekben sorakoznak végzős osztályok kopjafái, melyek szeretett tanárok és diáktársak emlékét idézik.