A természet számtalan kincsének egyike a taplógomba, amelyet az ember több ezer éve ismer és használ. Európában az Alpok Ötz-völgyében megtalált – több mint ötezer éves – rézkori ember tarisznyájában tűzgyújtásra és gyógyításra használt nyírfa- és bükkfa-taplót találtak.
Az indiai Ájurvéda, a kínai gyógyászat és a népi gyógyászat világszerte ismeri és használja, elsősorban vérzéscsillapításra, fertőtlenítőszerként, fájdalomcsillapításra, valamint keringési panaszok kezelésére.
A magyar néphagyomány is alkalmazza a taplógombát tűzgyújtásra, gyógyításra, füstjét pedig szúnyogriasztásra.
Külön említést érdemel a méhészetben való felhasználása.
Érdekes területe a taplógomba hasznosításának a sapka- és egyéb használati tárgyak (például cipőbélés, mellény, kesztyű, táska, szemüvegtörlő, tűpárna) készítése.
Megfelelő minőségű taplóért ezer méter feletti, öreg bükkerdőbe kell mennie a taplásznak.
Szigorú rendje van a begyűjtésnek: a nyár eleji szamócaérés ideje és az őszi időszak számít a legalkalmasabbnak.
A taplófeldolgozás hagyománya Bajorország, Csehország és Erdély bükkerdei közelében élő vidékeken volt meghatározó.
Ezt a különleges mesterséget máig őrzi néhány korondi család.
Hagyományosan a férfi elsődleges feladata a begyűjtés és az alapanyag nagy szakértelmet igénylő előkészítése, míg az asszony készíti és díszíti a tárgyakat.
A szakma fennmaradását többek között az öreg bükkerdők kivágása is veszélyezteti.
A Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében megtalálható a korondi taplófeldolgozás teljes anyaga.
A korondi taplászmesterség fortélyait a szakma rajongója, Pál Zoltán mutatja be a III. Erdélyi Mesterségek Ünnepén.