Bár egyre kevesebben űzik, a zsindelykészítés mestersége még ma is él, és szükség is van rá, amíg állnak műemlék templomaink, falumúzeumaink, székelykapuink.

A jó zsindely nem akármiből készül: csak olyan fából, ami még nem hallott harangszót. Ezért is kellett régen a tél végi, kora tavaszi erdők mélyére menni érte. A mesterek hetekre kivonultak, ott éltek, dolgoztak, főztek – fenyőágon aludtak, és hajnalban már dolgoztak is.

Ahogy mondták: „S míg láttunk dolgozni, dolgoztunk.” (Gazda József: Mindenek mestere)

Szeptemberben a III. Erdélyi Mesterségek Ünnepén Arros Tibor érkezik hozzánk Gelencéről, hogy élőben mutassa be, hogyan lesz a fából hagyományosan hasított, vonópadban faragott, fáncolt zsindely – pont úgy, ahogy őseink is csinálták.