A gyöngyfűzés története egészen az őskorig nyúlik vissza. Kezdetben még csontból, agyagból, kagylóból, és különböző magvakból készítettek ékszereket, később már borostyánt, kék illetve sárga üveggyöngyöt, vasgyöngyöt használtak. Egyes népeknél a gyöngyékszerek viselése még a ruházat megjelenését is megelőzte. A gyöngyből készült ékszereket elsősorban nyakban, több sorban felfűzve, vagy gallérként viselték, mint ünnepi éket. Emellett a főúri és paraszti kultúrában egyaránt fellelhető volt a gyöngyös párta, melyet az ékszerek királynőjeként is ismernek. Manapság egyre nagyobb a gyöngyök választéka, mind színük, mind méretük alapján. A gyöngyfűzéshez szükség van gyöngyökre, különböző vastagságú damilokra, drótra, fonalra vagy gumicérnára, kapocsra és kis fogóra. Ez egy olyan mesterség, melyhez nincs szükség másra, mint a szükséges eszközökre, türelemre és kreativításra.

A foglalkozást vezeti: Sánta Emőke, Kallós Zoltán Alapítvány