A fafaragás egyidős az emberiséggel. Kialakulásában nagy szerep jutott a pásztoroknak, az egyre szebb, motívumokban gazdag pásztorbotok hozzájárultak ahhoz, hogy számtalan használati eszköz készüljön fafaragással.
A fafaragás első lépése a fa kiválasztása. A gyümölcsfák a legalkalmasabbak a faragásra, ilyenek a diófa, juharfa, cseresznyefa, tölgyfa, de kedvelt még a hársfa és az éger is.
A nyers fát könnyebb faragni, de később vetemedik és repedezik. A használati és dísztárgyak száraz fából készülnek. A kemény fák faraghatóságát javíthatjuk, ha vékony petróleum réteggel bekenjük őket faragás előtt. A különböző fafajták különböző faragási eszközöket kívánnak meg, mint a bicska, vésők, karcoló, vájó szerszámok, csiszolók.
A fafaragással készülhetnek tárgyi eszközök, dísztárgyak, kopjafák, és a székelyeknél megjelenő székelykapu.

A foglalkozást vezeti: Sándor Attila, Erdélyi Magyar Népművészek Egyesülete