A fazekasság során égetett agyagból állítanak elő használati tárgyakat, elsősorban edényeket. A legismertebb hagyományos eljárás a korongozás, amikor egy kerek lapot egy függőleges központi tengelyen gyorsan forgatnak. Ezt a mozgást sok esetben a tengely alján lévő nagyobb fakorong lábbal való hajtásával érik el. A felső részre kerül a tisztított agyag, melyet a mester vizesen formál megfelelő mozdulatokkal, vagyis nedves kézzel, illetve egy vizes bőrdarabbal alakítja ki az edényt. Így készül el a forgástest, amelyet később kiegészítenek például egy füllel, ha kancsót készítenek.
Ezután a díszítés következik, amit még a puha agyagba vájnak. Ezt követően szárítják, majd égetik az edényeket. Az égetés igen hosszadalmas folyamat, nem ritka, hogy 6-8 óráig tart a kemencében. Ezeket az edényeket az eljárás végén mázzal vonják be, hogy a vizet ne eresszék át. A mázzal való bevonás (mázazás) után magasabb hőfokon másodszor is kiégetik a tárgyakat, ez a ráégett máz teszi vízhatlanná az edényeket.

A foglalkozás vezetője: Tóth József és Tóth Ilona